Írd velem

A város két részre szakadt. De nem földrajzilag. Nem a Duna választotta el 2823-ban az embereket. Nem is a gazdasági olló vágta ketté Budapestet. Hanem egy ítélet: hogy kik élhetnek, és kik nem...

(Kép forrása: http://hdwallpapers.lt)

Sajnálom, hogy így megcsúsztam a 2. fejezet első epizódjával, de amíg ezt a könyvet interaktívan írhatjuk, addig sajnos a vizsgáimat nem lehet :) De nem kell félni, mert a fejemben már körvonalazódott a második fejezet is, ami ígérem, kétszer olyan izgalmasabb lesz, mint az első. Tudjátok, hogy van ez: ha elkezdtek nézni egy filmet, az első 10 perc mindig uncsi :) Remélem, hogy az ünnepek alatt Nektek is egy kicsit több időtök lesz, hogy aktivizálhassátok magatokat ;)

Ígérem, hamarosan jelentkezem! Addig lepjetek meg engem is karácsonyra pár kommentel :)

Ha még nem hallottad volna, a 2823 avagy A kóma egy interaktív könyv, amit Te is velem együtt írhatsz. Hogy hogyan? Minden történet végén felteszek egy kérdést, amire kommenteket lehet írni. A kapott válaszokat pedig egytől-egyig beépítem a következő történetbe. Vagyis, ha írsz, viszont láthatod az ötleted a könyvemben, a könyvünkben.

Ha nem akarod nyilvánosan vállalni a kommented, vagy nem akarsz feleslegesen regisztrálni, sebaj. Az irdvelem@gmail.com-ra is elküldheted a véleményed.

Most, hogy ezt tudod, már csak írnod kell :)

A hatodik résszel vége az első fejezetnek. A második rész pedig a TI LEGÚJABB KOMMENTJEITEKKEL fog folytatódni. Szeretnétek elkezdeni 2823- A kóma könyv második fejezetét? :)

(Kép forrása: betsylove.com)

- Jó reggelt, Benjamin! – köszöntötte bent egy orvos – Látom, felébredt a kómából – mondta.

- Kóma – ismételte Ben. – Meddig voltam kómában?

- Kerek nyolc hónapig – válaszolta neki  a doktor.

- És mi történt velem? – nézett rá Ben hatalmas szemekkel, mert válaszokat keresett.

- Elég komoly balesetet szenvedett igen súlyos fejsérüléssel – válaszolta a doktor

- De milyen balesetet? – faggatóüzott tovább Ben.

Az orvos elővett a zsebéből egy lámpát, amellyel Ben szemébe világított.

- Kövesse az ujjam – utasította a doktor. . Rendben, úgy látom, hogy az alapfunkciói rendben vannak – állapította meg.

- De milyen baleset? – faggatózott tovább.

- A részleteket később, most pihennie kell – utasította az orvos, majd félrehívta az ágy mellett álló nőt.

- Úgy tűnik, hogy a férje rendbe fog jönni, ami ilyen súlyos fejsérülés esetén szinte kész csoda.

- És az emlékezete? – kérdezte a nő.

- Sajnos azt még nem tudjuk megmondani, hogy vissza fog-e térni az emlékezete, vagy örökre elveszti azt.

- Értem. Mennyi az esély arra, hogy maradandó az emlékezet vesztése? – érdeklődött a nő, de az aggódás helyett valami más érződött a hangján.

- Azt egyelőre nem lehet tudni. Egy hétig még bent tartjuk a férjét megfigyelésen, utána hazamehet. Talán az otthoni környezet majd segít abban, hogy emlékezzen.

Az orvos megfogta a nő karját, majd tovább sétált a folyosón, hogy a többi betegét is megnézze.

Egy nővér és két ápoló lépett be Ben szobájába.

- Most átvisszük a megfigyelőbe – mondta a nővér, aki egyáltalán nem nyerte el Ben tetszését. Zsíros kezeivel megfogta a férfi karját, hogy ellenőrizze az infúzióját, majd a félig letépett kötésére pillantott. – Na de ilyet! Ki engedte meg, hogy ezt leszedje? – mordult ré a nő. – Most kötözhetem újra! Tudja, hogy milyen könnyen elfertőződhet a sebe? – dünnyögte.

Zsémbes egy nőszemély volt, legalábbis Ben így gondolta. Mégis hogy fertőződhetne el egy nyolc hónapos égési sérülés? Szinte már tökéletesen begyógyultak a sebei. Csupán csak a furcsa jel viszketett a bőrén.

- Erre nem kaphatnék valami kenőcsöt? – kérdezte Ben, de a zsíros kezű nővér már nem is figyelt rá. Állított valamit az infúzióján, majd a két ápoló megfogta a férfi ágyát, és kitolta a folyosóra. Vakítóan fehér volt minden, émelyítően steril. Alvó embereket látott csak a szobák ablakán belesve, amelyek előtt eltolták. Voltak, akiket apró pici gépek tartottak életben, voltak, akik mellett már senki sem ült, mert már lemondtak róluk. Itt már csak azok feküdtek, akiknek reménytelen volt a felépülésük. Ő is egy ilyen beteg volt. Az a női hang hozta vissza az életbe, amely a tudatalatti bolyongása során figyelmeztette.

Egy üres szobába tolták be, aminek nem volt ablaka. Nagy kör alakú led lámpák világították be a kórtermet, ahol minden fehér volt. Ilyen körülmények között ki tudna felépülni? A nő, aki mindvégig mellette sétált az út során, ismét mellé ült.

- Ne haragudj, de te ki vagy? – kérdezte Ben, és szégyellte magát, amiért nem tudta a kérdésére a választ.

- Tényleg nem emlékszel rám. A feleséged vagyok, Eszter – mondta a nő fejét lehajtva.

Eszter. Feleség. Ezek a szavak semmit nem mondtak Bennek. Autómatikusan a kezére nézett. Nem volt rajta gyűrű.

- A balesetben veszthetted el – reagált Ben pillantására Eszter.

- Milyen balesetben? – kérdezte.

- Az orvos azt mondta, hogy nem szabad felzaklatni – titkolódzott a nő.

- Szerintem jogom van tudni – válaszolt a férfi kissé ingerülten.

- Nyugodj meg, drágám – csillapította a nő. – Ígérem, holnap minden elmesélek! Most inkább pihenj – majd megcsókolta a homlokát, s megnyomott egy kis gombot az infúziós konzolon.

Ben szemei elkezdtek leragadni. Pedig egyáltalán nem volt álmos. Hogy is lett volna, hiszen nyolc egész hónapig semmi mást nem tett. Az álom mégis győzött, s Ben újra egy fura helyen találta magát. Félt. Nem szerette volna újra látni az oszló arcú haverjait, akik az életére törtek. Most azonban nem az elhagyatott gyárban találta magát, hanem egy egészen más helyen.

A négyes metró egyik megállójában volt. Lebegett, mert felülről látta a szerelvényt. Hatalmas volt a tömeg, és a pánik. Az emberek egymást taposva tolták ki a metró tetején található vészkijáraton, ahol biztonságiak és tűzoltók próbáltak segíteni a bajbajutottakon. Füst szállt fel, és a kétségbeesés hangja élesen sikított Ben füleibe. Férfiak taposták el a gyerekeket és nőket, hogy saját magukat mentsék valamitől, ami hamarosan bekövetkezik. Ben zuhanni kezdett, egyenesen a tömeg felé, s a metró kemény acélpadlójának ütközött. Melegség öntötte el a fejét, ahogy a vér bugyogni kezdett a koponyájából. Bordáit több tucat ember taposta irdatlan erővel, már levegőt sem kapott. 

SZERINTETEK HOGYAN SZABADULT KI BEN A PÁNIKoLÓ TÖMEGBŐL?

Késő este lehet olvasni a folytatást, ami remélhetőleg elég izgalmas lesz ;) A hétvégén pedig megálmodtam a könyv egyik kulcsjelenetét! Elég félelmetes lesz, csak hogy egy kis horror is vigyünk a történetbe ;)

(Kép forrása: webzoli.hu)

Még nem töltöttem fel a legújabb epizódot az oldalra, mert alig érkeztek kommentek :( Még egy kicsit várok, hátha csak elfoglaltak vagytok, azért nem írtok :)

Várom még a véleményeiteket, utána teszem is ki rögtön a hetedik részt ;)

Holnap már a 6. részt olvashatjátok az oldalon, de addig is osszátok meg velem az ötleteiteket:

HOGY KERÜLHETETT AZ A JEL BEN KEZÉRE?

és

MILYENNEK KÉPZELITEK A 2823-AS BUDAPESTET?

(Kép forrása: socwall.com)

Elejtette a tükröt, s döbbenten meredt a kezeire. Apránként érzékelte maga körül a világot, és a saját testrészeit is csak lépésről lépésre ismerte meg újból. Egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni. Ezért nem vette észre a kezeit borító hatalmas fásli tömeget eddig. Egy pillanatra megijedt. Rémületét az okozta, hogy a fásli súlyos égési sérülésekre utaló hólyagos bőrt takarhatott csak. A kötés felett pedig egy aprócska jel rajzolódott ki alig észrevehetően. Talán tetoválás van a kezén, de ezt nem tudhatta biztosra. Arról viszont száz százalékig meg volt győződve, hogy az a jel jelent valamit.

A percnyi rémületéből felocsúdva vadul elkezdte lefejteni magáról a kötést. Izgult, hogy mit talál alatta, hogy mennyire lesz visszataszító a bőre, hogy milyen lesz majd az égett hús szaga, s hogy fájni fog-e. De tudnia kellett, hogy mi az a jel a kezén. Ahogy a fehér anyag lehullott a kezéről, kirajzolódott egy radioaktív anyagokat jelző háromszögbe zárt fekete körszelet, amely megdöbbentően élesen látszott Ben kézfején.

-Az Isten szerelmére, mit csinálsz, Ben? – törte meg a férfi töprengését egy éles és kétségbeesett hang.

Bennek ismét eszébe jutott, hogy egy nő ül az ágya mellett. De ki lehetett az? Biztosan nem kórházi ápoló, hiszen nem visel egyenruhát. És nem is úgy beszél hozzá, mint egy kórházi alkalmazott. Akkor mégis ki lehet?

Bennek fogalma sem volt róla, hogy ki az a nő mellette, de biztosan valami közeli ismerőse, különben nem ülne mellette. Így hát jobban megnézte, hátha felismeri. A nő cseppet sem volt olyan, mintha a mesekönyvek tündér-királylánya elevenedett volna meg. Nem volt se hosszú, dús, hullámos barna haja, se nevető barna szemei. Apró pici gyöngysor fogak helyett egy teljesen átlagos fogsor villant ki az átlagos ajkai mögül. Ívelt szemöldöke ahelyett, hogy kissé macskás tekintetet kölcsönzött volna arcának, inkább ellenszenvessé tette azt, mintsem bájossá. Arányos testén keleti stílusú ruha feszült, amely kiemelte ugyan nőies idomait, de valahogy cseppet sem illett ebbe a képbe. Alacsony termete ellenére első pillantásra látszott rajta, hogy edzésben van. S noha külseje első pillantásra nem nyerte meg Bent, a nő egészlényéből nyugodt magabiztosság és szeretet áradt. Bennek szerencsésnek kellett volna éreznie magát, hogy egy ilyen nő ül mellette a kórházban. Pedig pont az ellenkezőjét érezte. Egy másik nő képe élt benne, aki viszont olyan volt, mintha tényleg a mesekönyvek tündér-királylánya elevenedne meg. hosszú, dús, hullámos barna haja van, nevető barna szemei és ahogy elmosolyodik, apró pici gyöngysor fogai kivillannak érzéki ajkai mögül. Ben talán túl sokáig élt az álmaiban, és most nehezen tudta feldolgozni a valóság reális képeit, de valami mélyen legbelül azt súgta neki, hogy nem bízhat ebben a nőben. Lehet, hogy csak információkat akar kiszedni belőle, ezért küldték ide ezt a nőt, aki csak úgy tesz, mintha segíteni szeretne.

A morfium kicsit gyanakvóvá tette, biztosan csak az agyára ment. De hogyan is bízhatna bárkiben is, amikor még magában sem bízhat? És újra csak a kezén lévő, furcsa jelet vizslatta.

VAJON MICSODA AZ A JEL A KEZÉN, MIT JELENTHET?

Egy kicsit nagy fába vágtam a fejszémet. Ki kell találnom, hogy hogyan is fog kinézni Budapest 2823-ban. Szép lesz? Káosz lesz? Hogyan fog működni? Világhatalom lettünk? :D

Úgy gondolom, hogy ha már ez egy közös könyv, nem lenne fair, ha CSAK ÉN döntenék ezekben a kérdésekben. Mert a TI VÉLEMÉNYETEK IS SZÁMÍT. Úgyhogy bombázzatok csak kommentekkel arról, hogy MILYEN IS LESZ BUDAPEST 2823-BAN?