Feltöltöttem az egész eddigi történetet megszakítások nélkül egy új oldalra. Jobb oldalon kell oda kattintanotok, ahová a piros nyilacska mutat. Ha minden igaz, ma befejezem az eheti történetet, és már teszem is fel Nektek, hogy izgalmas kommentekkel befolyásolhassátok Ben további életét.
Az utóbbi időben olyan sok és jó kommentet írtatok, én pedig nem akarom, hogy egyik-másik kimaradjon, így még egy nap türelmet kérek, de megígérem, a folytatás olyan lesz, hogy megéri ;)
A könyv címe: A kóma
A cselekmény helyszíne: Budapest
A történet ideje: 2823
És ebből következik a regény típusa: fantasy-krimi-thriller
Persze a kommenteitekkel még ez is megváltoztatható ;)
...mégha nem is minden, a könyv címe most már biztosan ;)
És még egy cikket is írtak erről ;)
http://szeged.hir24.hu/bulvar/2013/11/07/a-heten-kiderul-a-konyv-titkos-neve/
Annyira jó válaszokat írtok a kérdéseimre, hogy szerettem volna megköszönni nektek az interaktív együttműködést :) És ezen felbátorodva egy újabb kérdést teszek fel: VAJON HOGY NÉZ KI A TITOKZATOS NŐ?
Szabad kezet kaptok, hogy a még ismeretlen női karakter megformázhassátok :) Kommentelésre fel! :)
(Kép forrása: lawrencerspencer.com)
Egy hatalmas ütést érzett a lángokban álló testén, s erre kinyitotta a szemét.
-Ben. Ben, Ben, Istenem, végre itt vagy! – mondta egy nő a férfi a mellett, aki a kezét szorította.
A tűz megszűnt, Ben teste nem égett, a lángok eltűntek, és már a forróságot sem érezte, ahogy a bőrét nyaldossák. Csak a folyamatos pittyegés nem akart szűnni, amely szinte már az őrületbe kergette. Teste nehéz volt és bágyadt, a szája teljesen ki volt száradva. Apró pacákat látott csak, miközben fájdalmasan hunyorgott. Túl világos volt neki. Mintha a szeme már hozzászokott volna a sötéthez.
Fejét a pittyegő hang irányába fordította. Ahogy jobbra forgatta a nyakát, az szinte nyikorgott az elgémberedettségtől, de végre megtudta, hogy mi az a szűnni nem akaró hang. Egy nagy fehér dobozt látott csak maga mellett egy nagy fekete kijelzővel, amelyen valamilyen vonalak mozogtak. Egy szívmonitor.
„Hát ez volt az a pittyegés!” – gondolta Ben, mert beszélni még nem tudott.
Noha Ben agya még szinte alvó állapotban volt, arra azonban sikerült rájönnie ebből a kis információtöredékből, hogy valami baj van, és hogy valószínűleg egy kórházban fekszik. De vajon mi történhetett?
-Ben, felébredtél? – szólalt meg ismét egy női hang. Egy hang, amely nem volt ismerős a számára. Nem ugyan az volt, amely eddig hozzá beszélt. Idegennek érezte a nő tapintását, szinte természetellenesnek, ahogy az ujjait az ő ujjai köré fonja.
Ben még nem tért teljesen magához, erőtlen végtagjaiban annyi szuszt sem érzett, hogy ebből az idegen szorításból kihámozza magát. Végül összeszedte azt a leheletnyi kis erőt, ami visszatért belé, és kibökte a legközhelyesebb kérdést, amit ilyen helyzetben bármelyikünk kibökne:
-Hol vagyok? – suttogta a második próbálkozására.
-Kórházban, kedvesem. Szörnyű baleseted volt – mondta a hang.
Balesete volt. Ráadásul szörnyű. A feje elkezdett hasogatni, a szívmonitor pittyegése pedig megint felgyorsult. Az adrenalintól újra képes volt mozgatni a végtagjait. Ez jó, mert ez azt jelentette, hogy nem bénult le. Akkor talán más miatt volt szörnyű a baleset? Az erejéhez képest hevesen kezdett az arca felé kapkodni.
-Tükröt- suttogta – ,tükröt – mondta kicsit hangosabban –, adjatok egy tükröt! – és visszajött a hangja.
A nő idegesen kezdett el keresgélni, végül talált egyet.
Ben reszkető kezekkel nyúlt érte. Arra gondolt, hogy valami baj történhetett az arcával. Felemelte a tükröt, de megtorpant. ilyen arcával? Hogy néz ki ő egyáltalán? Nem emlékezett a saját arcára.
„Milyen a hajam? Ősz? Netán kopaszodom? Hány éves vagyok? És milyen a bőrszínem?” – kérdezte magától a férfi. Elképzelte, hogy Ő egy ősz, erősen kopaszodó, joviális mosolyú fekete férfi. Vicces volt így gondolnia magára, innen tudta, hogy egyrészt biztos nem így néz ki, másrészt meg hogy van humorérzéke.
Kissé megnyugodva az arca elé emelte a tükröt. Először csak a szemeit látta. Zöldek voltak és jelentés teljesek. Majd egy kicsit távolabbról nézte magát. Fehér férfi volt, és volt egy apró anyajegye a bal szeme alatt. Kezdett körvonalazódni benne egy kép saját magáról. Természetesnek tűnt most már, hogy ő egy magas, izmos férfi, akinek gyönyörű szemei vannak. Talán egy nagydarab, kigyúrt kopasz állat? De miután meglátott egy barna tincset a homlokára izzadva, ezt a teóriát is elvetette.
Megnyugodott, hogy az arcának semmi baja, és mozogni is tud. Távolabb akarta emelni a tükröt, hogy sokkal nagyobb képet kaphasson magáról, azonban a kezei nem engedték. És akkor jött rá, hogy rossz helyen kereste a szörnyű baleset jeleit. Nem az arcán voltak a jelek, hanem a kezén.
VAJON MIT LÁTHATOTT MEG A KEZÉN BEN, AMITŐL MEGRÉMÜLHETETT?
Szerintetek hogy néz ki Ben, a főhős? Magas vagy alacsony? Európai vagy ázsiai? Szőke vagy barna? :)
Súlytalannak érezte magát, s csak egy furcsa, monoton pittyegő hangot hallott a távolból, amely semmilyen korábban ismert hanghoz nem hasonlított. Zuhant.
Zuhanás közben lepergett előtte az élete. Valami az súgta neki, hogy mindezt, ami az elmúlt órákban vele történt, egyfajta büntetésül kapja az élettől az elkövetett vétkeiért cserébe. A gond csak az volt, hogy nem tudta, mik lehetnek a vétkei. Talán túl nagy összegeket sikkasztott valamikor? Vagy megcsalta a feleségét? Esetleg túl gyakran járt prostituáltakhoz? Lehet, hogy túl sokáig tett úgy, mintha értelmes és hasznos munkát végezne, miközben csak egy egyszerű egyetemi oktat volt? Vagy közgazdász? Esetleg kertész?
Azalatt a pár másodperc alatt, amíg a férfi zuhant, rájött, hogy nem pöröghet le a szeme előtt az egész élete. Mert nem emlékszik az életére. Sőt, azt sem tudja, hogy egyáltalán mi a neve! Megrémült. Mintha nem lett volna elég rémült attól, hogy emeleteket esett lefelé, még ez is!
A pittyegő hang nemhogy szűnni nem akart, egyre hangosabban és szabályosabban hallotta. Pity…pity…pity. Fogalma sem volt róla, hogy mi lehet az. Csupán egyetlen egy gondolat nem nyomasztotta. Nem gondolt azokra a szörnyen undorító lényekre, amelyek odafent a tetőn vártak rá. Noha még csak a saját nevére sem emlékezett, azt érezte, hogy valami szörnyűséget kellett tennie életében, hogy oszló, félig holt emberek üldözzék.
A hangra gondolt, amely nem sokkal ezelőtt még a fülébe suttogott, és az életét mentette. Hirtelen megnyugodott. Most már szabadon szárnyalt lefelé, szembe a betonnal. Melegség töltötte el a mellkasát. Határtalan szeretetnek érezte, de amint kinyitotta a szemét, rájött, hogy az a melegség, amit érez, az nem a lelkéből jön, hanem kintről. Lángokban állt a férfi mellkasa.
A pittyegő hang egyre gyorsabb ütemben szólalt meg körülötte. Pitty-pitty-pitty-pitty. A férfi ordított a fájdalomtól, és a félelemtől, hogy megég, amire nem lesz túl sok ideje, ugyanis a betonföld vészesen közeledett. Nem akarta látni a szétloccsanó fejét, ezért becsukta a szemét, és hagyta, hogy élve lassan feleméssze a halál. A szíve túl szaporán vert, pont arra az ütemre, ahogy a hang pittyegett mellette.
Egy hatalmas ütést érzett a lángokban álló testén, s erre kinyitotta a szemét.
-Ben. Ben, Ben, Istenem, végre itt vagy! – mondta….
VAJON KI SZÓLONGATTA BENT, A FŐHŐST? ÉS MI VOLT AZ A PITTYEGÉS?
Megvan, hogy is hívják az eddigi titokzatos férfit a történetben. Dobpergés, a nyertes név pedig... BEN, vagyis Benjamin. Ez egy univerzális név, így még mindig van esélyetek eldönteni, hogy melyik városban-országban-kontinensen játszódik a történet. Holnap pedig folytatódik ez a rejtélyes történet. Ne mulasszátok el elolvasni, és kommentálni ;)
(Kép forrása: www.hssm.org)
Hogy hívják a férfit? Adjatok ti nevet a főszereplőnek! :)
(Kép forrása: igyvaltozunk.blog.hu)