Elejtette a tükröt, s döbbenten meredt a kezeire. Apránként érzékelte maga körül a világot, és a saját testrészeit is csak lépésről lépésre ismerte meg újból. Egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni. Ezért nem vette észre a kezeit borító hatalmas fásli tömeget eddig. Egy pillanatra megijedt. Rémületét az okozta, hogy a fásli súlyos égési sérülésekre utaló hólyagos bőrt takarhatott csak. A kötés felett pedig egy aprócska jel rajzolódott ki alig észrevehetően. Talán tetoválás van a kezén, de ezt nem tudhatta biztosra. Arról viszont száz százalékig meg volt győződve, hogy az a jel jelent valamit.
A percnyi rémületéből felocsúdva vadul elkezdte lefejteni magáról a kötést. Izgult, hogy mit talál alatta, hogy mennyire lesz visszataszító a bőre, hogy milyen lesz majd az égett hús szaga, s hogy fájni fog-e. De tudnia kellett, hogy mi az a jel a kezén. Ahogy a fehér anyag lehullott a kezéről, kirajzolódott egy radioaktív anyagokat jelző háromszögbe zárt fekete körszelet, amely megdöbbentően élesen látszott Ben kézfején.
-Az Isten szerelmére, mit csinálsz, Ben? – törte meg a férfi töprengését egy éles és kétségbeesett hang.
Bennek ismét eszébe jutott, hogy egy nő ül az ágya mellett. De ki lehetett az? Biztosan nem kórházi ápoló, hiszen nem visel egyenruhát. És nem is úgy beszél hozzá, mint egy kórházi alkalmazott. Akkor mégis ki lehet?
Bennek fogalma sem volt róla, hogy ki az a nő mellette, de biztosan valami közeli ismerőse, különben nem ülne mellette. Így hát jobban megnézte, hátha felismeri. A nő cseppet sem volt olyan, mintha a mesekönyvek tündér-királylánya elevenedett volna meg. Nem volt se hosszú, dús, hullámos barna haja, se nevető barna szemei. Apró pici gyöngysor fogak helyett egy teljesen átlagos fogsor villant ki az átlagos ajkai mögül. Ívelt szemöldöke ahelyett, hogy kissé macskás tekintetet kölcsönzött volna arcának, inkább ellenszenvessé tette azt, mintsem bájossá. Arányos testén keleti stílusú ruha feszült, amely kiemelte ugyan nőies idomait, de valahogy cseppet sem illett ebbe a képbe. Alacsony termete ellenére első pillantásra látszott rajta, hogy edzésben van. S noha külseje első pillantásra nem nyerte meg Bent, a nő egészlényéből nyugodt magabiztosság és szeretet áradt. Bennek szerencsésnek kellett volna éreznie magát, hogy egy ilyen nő ül mellette a kórházban. Pedig pont az ellenkezőjét érezte. Egy másik nő képe élt benne, aki viszont olyan volt, mintha tényleg a mesekönyvek tündér-királylánya elevenedne meg. hosszú, dús, hullámos barna haja van, nevető barna szemei és ahogy elmosolyodik, apró pici gyöngysor fogai kivillannak érzéki ajkai mögül. Ben talán túl sokáig élt az álmaiban, és most nehezen tudta feldolgozni a valóság reális képeit, de valami mélyen legbelül azt súgta neki, hogy nem bízhat ebben a nőben. Lehet, hogy csak információkat akar kiszedni belőle, ezért küldték ide ezt a nőt, aki csak úgy tesz, mintha segíteni szeretne.
A morfium kicsit gyanakvóvá tette, biztosan csak az agyára ment. De hogyan is bízhatna bárkiben is, amikor még magában sem bízhat? És újra csak a kezén lévő, furcsa jelet vizslatta.
VAJON MICSODA AZ A JEL A KEZÉN, MIT JELENTHET?