Írd velem

…és mindent elárasztott a fény. Az eddigi vaksötét után a szeme nem tudott hozzászokni a hirtelen jött világossághoz. Ismét nem látott semmit. De azt tudtam hogy ez a fény már kintről jött, vagyis sikerült kimásznia a pincéből. Úgy érezte, hogy egy tetőn lehet, valahol nagyon magasan a város felett. Szemeivel hunyorogni kezdett, kereste a szellőzők kúp alakú nyílásait, egy tűzlétrát vagy bármi mást, ami menedéket nyújthat fegyveres üldözője elől. Vagy üldözői elől. Akiknek lehet, hogy nincs is fegyverük, és még az sem volt biztos, hogy egyáltalán őt üldözik. Az is lehet, hogy azt a lövést is csak hallucinálta. A férfi szabálytalanul dobogó szívével csak egyetlen dologban volt biztos. hogy semmiben sem biztos.

Nem tudta, hogy miért, de a következő pillanatban becsukta a szemeit, és imádkozni kezdett annak ellenére, hogy nem volt hívő. Félt kinyitni a szemeit, mert nem tudta, hogy mi vár rá. Talán már túl késő, és az üldözői utol is érték, talán ez lesz az utolsó lélegzetvétele. Mélyen beszippantotta az olajos szagú levegőt a tüdejébe, hogy még egyszer utoljára érezhesse az életet.

Furcsa neszt hallott a távolból. Hirtelen a semmiből előbukkant valaki, aki érdes tenyerével végigsimította a férfi arcát. A vakító fényesség, amelytől eddig nem látott, most hirtelen megszűnt. Kinyitotta a szemeit. És akkor félarcú, gennyes-váladékos, nyáltól csöpögő, hörgő, csoszogó lényeket látott mindenhol maga körül, amelyek a tető egy bizonyos pontja felé vették az irányt: felé. Az érdes tenyér pedig egy hasonlóan gyomorforgató lényé volt, amely közvetlenül előtte állt. Míg a többiek látványától hányinger fogta el és reszketett, addig ez a nő volt az egyetlen körülötte, akitől nem félt annak ellenére, hogy ugyan olyan gusztustalan szörny volt, mint a többiek.

A férfi elüvöltötte magát a látványtól, s hangjára a szikrázó fehér fényesség hirtelen újra elöntötte a teret. Szíve egyre hevesebben és hevesebben vert, az orrát a rothadó lények szaga facsarta, s mielőtt egy újabb lélegzetet tudott volna tüdejébe szippantani, az előbb még az arcát simogató oszló kéz teljes erőből meglökte a férfit a mellkasánál, s az zuhanni kezdett.

Súlytalannak érezte magát, s csak egy furcsa, monoton pittyegő hangot hallott a távolból…

VAJON MI LEHETETT AZ A PITTYEGŐ HANG?

Mit szeretnétek? Magyarországon játszódjon a történet, vagy valahol külföldön??? Igen, még ezt is TI dönthetitek el :)

Furcsa hang szólalt meg egy férfi fejében. FUSS!

Sötét volt, és a férfi hiába nyitotta tágra a szemeit, akkor sem látott semmit. Se egy beszűrődő fény, se egy kósza utcai lámpa világossága, de még egy öngyújtó sem volt a zsebében, hogy legalább egy kicsit is láthasson. Vak sötétben tapogatózott. A hang a fejében pedig egyre gyakrabban és hangosabban ismételgette, hogy fusson. De mégis merre? Induljon meg a hang felé? Vagy pont hogy onnan kellene menekülnie? Nem volt választása, csak az ösztöneire hagyatkozhatott, ami azt súgta neki, hogy minél távolabb kell kerülnie a hangtól. A szíve veszettül dobogott, a félelemtől pedig reszketett. Apró verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, miközben próbálta visszafogni hangos zihálását. A tenyereivel egy falat tapogatott, érezte a téglák barázdáit és a már lehullott vakolat helyét az ujjaival. Elkezdte követni egyenesen előre az utat, hátha ez kivezeti majd a sötétből.

A fal túl hosszan vezette előre, mire egyszer csak jobbra kanyarodott. Fogalma sem volt róla, hogy merre kellene mennie, de tudta, hogy a túlélésért menekül. Se előre se jobbra nem látott fényt, csak ugyan azt a sötétséget, amely már hosszú-hosszú percek óta körbevette. Megállt egy szívdobbanásnyira, és fülelt. Kereste a hangot, amelyet az előbb hallott, de csak a szíve zakatolását hallotta. Nem jött segítség. Végül úgy döntött, hogy balra fordul, mert attól félt, hogyha egyenesen folytatja az útját, hosszú kilométerek múlva is csak vakon tapogatózna.

Egy tócsába lépett. Felnézett, de nem látta az eget. Hatalmas vas tartógerendák körvonalait vélte felfedezni a mennyezeten, így arra következtetett, hogy csakis valamiféle épületben lehet. A víz pedig a vezetékekből szivároghat. Talán valami gyárféleségben rekedhetett. Lassacskán homályos, szürke körvonalakat kezdett látni maga körül. Jó irányba ment, a kijárat már nem lehetett messze. A következő lépésénél egy kemény, szilárd tárgyba verte a sípcsontját. A fájdalomtól felszisszent, majd ismét tapogatózni kellett. Egy vaslépcsőt talált, a korlátba üthette bele a lábát. Talán valami pincében van? Az ösztönei azt súgták, hogy felfelé kell mennie. Félelemmel teli aggódással mászott fel egyesével a lépcsőfokokon. Több métert ment felfelé, mire egy eltorlaszolt vasajtóhoz ért. Egy hatalmas fémrúddal volt lezárva, amelyet csak fogcsikorgatva tudott megemelni. Még több verejtékcsepp jelent meg a homlokán, ahogy a lépcső tetején erőlködött. Nem tudta, hogy mi vár rá az ajtó mögött.

Sikerült leemelnie a rudat, s remegő kezekkel kezdte résnyire kinyitni az ajtót. Hirtelen újra megszólalt a hang, de most hangosabban, erősebben és élesebben, mint először. FUSS! A férfi egy lövést hallott, mire az ajtó kinyílt, és…

VAJON MIT LÁTOTT AZ AJTÓ MÖGÖTT? ÍRJÁTOK MEG IDE KOMMENTBE VAGY AZ irdvelem@gmail.com E-MAIL CÍMRE. MERT EZ A TE KÖNYVED IS, ÍRD VELEM :)